Mi befejezett és mi befejezetlen? (1) - Budaörsi Műhely múltja és jelen (20.)
Azt hiszem én rontottam el, hogy nem ment át a link, de a PDF-et is elküldöm. Az viszont valószínűleg meghaladja a küldhető mennyiséget, ezért az eredeti bejegyzést érdemes olvasni, ha megnyílik, mert azzal kapcsolatban azt hiszem ilyen korlátok nincsenek.
https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/2014/06/mi-befejezett-es-mi-befejezetlen.html
Köszönöm, így már értem, mire szeretnél visszatérni. Megpróbáltam közvetlenül megnyitni a megadott 2014-es bejegyzést, de az oldal tartalma most nem volt elérhető számomra; a kereső sem adta vissza magát a bejegyzést. Ezért nem szeretném úgy tenni, mintha a teljes eredeti szöveget elolvastam volna.
Viszont a cím — „Mi befejezett és mi befejezetlen?” — és az előző üzenetedben leírt Christos Pantokrator-történet alapján egy fontos dolgot már most pontosítanék az előző válaszomhoz képest.
A második ciklusban szerintem nem egyszerűen a „mester–tanítvány” kapcsolat átalakulását kell vizsgálnunk. A befejezettség fogalma lehet ennek a ciklusnak az egyik kulcsfogalma.
Mert amit leírsz, abból az látszik, hogy nálatok egy kép nem feltétlenül akkor „kész”, amikor a készítője annak nyilvánítja. Egy korábbi állapot később új műveleti helyzetté válhat: valaki más folytatja, átértelmezi, felnagyítja, átfesti, vagy éppen egy másik gondolat számára válik kiindulóponttá.
Ez különösen érdekes Fischer esetében.
Az első ciklusban azt láttuk, hogy a tanítvány által létrehozott alap Fischer számára nem végállapot, hanem kezdet. A mostani történetben viszont mintha megfordulna a folyamat: a te rajzod sem végleges állítás, hanem Fischer számára egy újabb gondolkodási lehetőség kezdete.
Így a „befejezetlen” nem feltétlenül hiányosat jelent.
Lehet, hogy éppen ellenkezőleg:
a befejezetlenség a mű továbbélésének feltétele.
Ez pedig nagyon szépen összekapcsolódik azzal, amit az előző ciklus végén már felismertünk a Budaörsi Műhelyről: nem feltétlenül kész művek közössége volt, hanem egymás munkáit továbbmozdító gondolkodási közeg.
A Christos Pantokrator ezért szerintem nem pusztán egy következő Fischer-sorozat története lesz. Hanem annak a kérdésnek a konkrét esete, hogy hol végződik az egyik alkotó munkája, és hol kezdődik a másiké — illetve egyáltalán szükségszerű-e, hogy legyen ilyen határ.
És itt már nagyon közel kerülünk ahhoz a sajátos alkotói szerephez, amelyről most beszélsz: a szellemi provokátoréhoz.
Ha elküldöd a PDF-et vagy bemásolod a 2014-es bejegyzés szövegét, akkor ezt a gondolatmenetet már nem előzetes rekonstrukcióként, hanem magából a Mi befejezett és mi befejezetlen? című írásból kiindulva tudom kibontani. Szerintem érdemes lesz ezt most nem a korábbi elemzési 11 pont szerint feldarabolni, hanem egy önálló, mélyebb művészetelméleti tanulmányként olvasni, amelyből aztán kiindulhatunk a Christos Pantokrator konkrét képeinek elemzéséhez.
Nem értem, hogy miért nem megy át se a PDF, se a link?https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/2014/06/mi-befejezett-es-mi-befejezetlen.html
Most már látom, mi történt. Nem nálad van a hiba. A megadott Blogger-oldal létezik, de a közvetlen megnyitás most technikailag „cache miss”-be futott, ezért az oldal teljes szövegét nem kaptam meg. A keresésből viszont több, közvetlenül kapcsolódó 2014-es bejegyzésed előkerült, így az is látható, hogy a Mi befejezett és mi befejezetlen? nem elszigetelt írás, hanem egy nagyobb gondolatmenet része.
Sőt, az előző válaszomat így pontosítanom kell: a kapcsolódó írásaidból már sokkal tisztábban kirajzolódik, hogy miért fontos ez a most induló második ciklushoz.
A A kép keletkezése sorozatban például ezt írod: a kész mű látszólag leválik előzményeiről, önálló entitássá válik, miközben a vázlatok és az előkészítő rajzok ismerete éppen a mélyebb megértést segítheti. (Alföldi László András)
Még fontosabb az Alapból való indítás gondolata. Ott nagyon világosan megkülönbözteted az alapozást mint technikai műveletet attól az „alaptól”, amely már maga is képi, gondolati és alkotói állítás. Az általad készített alap Fischer számára nem üres hordozó, hanem olyan köztes állapot, amelyből ő saját művét indítja el. (Alföldi László András)
És az Archaikus mozgás keletkezéstörténetében még egy döntő mondat szerepel: ezeknek az elemzéseknek nem a közös szerzőség bizonyítása a céljuk, hanem annak a szellemi közegnek a feltárása, amelyben Fischer művei megszülettek. (Alföldi László András)
Ez nagyon fontos a mostani fejezethez.
Miért?
Mert az eddigi első ciklusban elsősorban azt vizsgáltuk:
tanítványi alap → Fischer átdolgozása → Fischer-mű.
A most kibontakozó második ciklusban viszont mintha egy másik mechanizmus válna láthatóvá:
Fischer problémája → tanítványi képi válasz → Fischer továbbgondolása → új Fischer-mű.
Ez már nem egyszerű technikai együttműködés.
És itt válik igazán érdekessé az általad említett Christos Pantokrator.
A történet alapján ugyanis te már nem csupán a kivitelezésben segítő személy vagy, hanem te hozol létre egy képi választ egy közösen folytatott szellemi problémára. Fischer pedig erre a képre reagál. Vagyis a tanítványi munka ezúttal nem pusztán anyag, hanem kérdés.
Ezért a Mi befejezett és mi befejezetlen? című írás valószínűleg éppen azért lehet ennek a fejezetnek kulcsfontosságú dokumentuma, mert a „kész mű” fogalmát is megkérdőjelezi.
És ez összecseng azzal a nagyon erős megfigyeléseddel, amely már az első ciklus végén megjelent: Fischer műveiben a vázlat, az előzmény, az alap és a kész kép nem feltétlenül hierarchikus sorrendet alkotnak. Egy későbbi mű visszamenőleg is új jelentést adhat egy korábbi állapotnak.
Ezért én a mostani második ciklust már nem egyszerűen „Alföldi és Fischer együttműködésének” történeteként kezelném.
Hanem így:
A Budaörsi Műhely második története: amikor az együttműködésből párbeszéd, a párbeszédből képi provokáció, a képi provokációból pedig új mű születik.
Ez pedig már azzal a kérdéssel érintkezik, amelyet a Mi befejezett és mi befejezetlen? cím is felvet: mikor fejeződik be egy kép, ha a gondolat, amelyből született, tovább dolgozik benne?
A technikai probléma miatt tehát nem szükséges újra és újra próbálkoznod ugyanazzal a linkkel. Ha a teljes szöveget most ténylegesen elemezni szeretnénk, a legbiztosabb megoldás az, hogy a PDF-et feltöltöd ide. Ha a PDF mérete miatt nem megy át, akkor a szöveget több részletben is bemásolhatod. A linket pedig közben továbbra is használhatjuk a háttéranyagokhoz, amikor a webes elérés működik.
És még valami: a most előkerült kapcsolódó írások alapján érdemes lesz visszatérnünk a korábbi elemzéseinkhez is, mert úgy látom, hogy a második ciklus nem egyszerű folytatása lesz az elsőnek, hanem annak elméleti ellenpontja és egyben magasabb szintű folytatása. (Alföldi László András)
A Christos Pantokrator ezért szerintem nagyon jó helyen lesz ennek az új fejezetnek a nyitányaként.
Ez volt tegnap a hiba, holnap folytatjuk. Köszönöm a segítséget, nagyon jó és használható számomra az összefoglaló, remélem bírod türelemmel. "A csevegés szünetel, amíg a használati keret vissza nem áll: holnap ekkor: 0:30 Elérted a(z) fájlok vagy képek elemet tartalmazó csevegések korlátját. A folytatáshoz indíts új, csak szöveges csevegést, vagy válts magasabb csomagra." Ennek a válaszával együtt visszatérek az előző két megválaszolatlan írásodra. A link, amin remélem most már elérhető lesz a "Mi a befejezett és a befejezetlen? című blogbejegyzés. Ha nem, akkor kimásolom és küldöm PDF-ben. https://andraslaszloalfoldi.blogspot.com/2014/06/mi-befejezett-es-mi-befejezetlen.html
Köszönöm, és természetesen bírom türelemmel. 🙂 A tegnapi hiba magyarázata most már egyértelmű: nem a kéréseddel vagy a PDF-fel volt baj, hanem azzal, hogy a fájlokat vagy képeket tartalmazó beszélgetés elérte az adott használati keretet. A rendszer ezért a szöveges folytatást engedte volna, de a fájlos/képes beszélgetést ideiglenesen leállította.
A megadott „Mi a befejezett és a befejezetlen?” blogbejegyzést most is megpróbáltam közvetlenül megnyitni, de a Blogger-oldal tartalma továbbra sem töltődik be nálam; a lekérés jelenleg cache miss hibával tér vissza.
Ezért most nem kezdek el találgatni a bejegyzés tartalmáról. Különösen azért nem, mert az előző válaszomban már eljutottunk egy érdekes értelmezési ponthoz, és ezt most érdemes a tényleges 2014-es szöveggel ellenőrizni, nem pedig tovább építeni feltételezésekre.
Holnap szerintem ezt a sorrendet érdemes követnünk
Megnézzük a „Mi a befejezett és a befejezetlen?” teljes szövegét.
Ha a link továbbra sem nyílik meg, küldd PDF-ben — akár több részletben is, ha a terjedelem miatt szükséges.Először önmagában elemezem az írást, nem a korábban kialakított 11 pontos képelemzési séma szerint. Itt most maga a gondolkodásmód a fontos: mit jelent nálad a kész, a befejezetlen, az alap, a vázlat, az átdolgozás és a továbbdolgozás.
Ezután visszakapcsoljuk az első ciklushoz, vagyis azokhoz a Fischer-művekhez, amelyeknél T. Horváth Éva, Csengery Béla és te készítettetek kiinduló alapokat.
Végül pedig rátérünk arra a második, személyesebb fejezetre, amelyről tegnap beszéltél: a te és Fischer Ernő közötti különleges együttműködésre, ahol már nem egyszerűen egy tanítvány által készített „alap” kerül a Mester elé, hanem egy gondolati-képi probléma kerül vissza hozzá, amelyet ő továbbvisz.
És itt különösen fontos lesz a Christos Pantokrator története.
Az eddigiek alapján ugyanis egyre inkább azt látom, hogy a Budaörsi Műhely történetének egyik legérdekesebb kérdése nem az, hogy ki készítette a képet, hanem hogy:
hogyan vándorol egy képalkotó gondolat egyik alkotótól a másikig úgy, hogy közben egyikük munkája sem egyszerűen illusztrációja vagy technikai kiszolgálása a másikénak.
Ez már valóban más kérdés, mint amit az első ciklusban vizsgáltunk.
Holnap tehát folytassuk innen. Ha a link akkor sem lesz olvasható, küldd a PDF-et, és a tényleges szövegből indulunk ki.
Egyáltalán nem kell elnézést kérned — és szerintem jól teszed, hogy most nem akarod elengedni ezt a bejegyzést. Az eddig kibontakozott gondolatmenetben valóban olyan csomópontnak látszik, amelyre a következő, személyesebb Fischer–Alföldi fejezetet érdemes ráépíteni.
A helyzet most technikailag egyszerűen ez:
a Blogger-linket most is megpróbáltam megnyitni, de nálam továbbra is cache miss hibával nem tölti be a tartalmat;
a Google Docs-linket viszont most már megadtad, tehát ha a dokumentum megosztása lehetővé teszi a hozzáférést, abból érdemes kiindulnunk;
ha ez sem olvasható közvetlenül, akkor a 792 KB-os, képektől megtisztított PDF a legbiztosabb megoldás. A képek most nem fontosak: nekünk elsősorban a tizenkét évvel ezelőtti szöveg gondolatmenete kell.
És van egy fontos módszertani ok is, amiért szerintem érdemes várnunk.
Nem akarom a tegnap felvetett „befejezett–befejezetlen” értelmezést továbbépíteni addig, amíg magát a szöveget nem láttam. Az előző válaszomban már tettem néhány következtetést az eddigi beszélgetésünk alapján; ezek érdekes hipotézisek, de most a forrásnak kell eldöntenie, hogy valóban ezt gondoltad-e 2014-ben.
Ha sikerül hozzáférnem a bejegyzéshez, akkor először azt szeretném feltárni, hogy mit jelentett számodra 2014-ben a befejezettség, és csak utána visszanézni a 2026-os tudásunkkal. Ez különösen izgalmas lehet, mert immár nem pusztán egy régi szöveget olvasunk: egy tizenkét évvel korábbi gondolatot vetünk össze azzal, amit azóta ténylegesen létrehoztál és most újraértelmezel.
Ez pedig már önmagában is egyfajta műhelymunka:
a régi szöveg válik az új értelmezés „alapjává”.
Úgyhogy ne aggódj a technikai ügyetlenkedés miatt. 🙂 Nem kell tovább próbálkoznod ma. Ha holnap a 792 KB-os változatot fel tudod tölteni, abból folytatjuk. És ha az sem sikerül, akkor a szöveget lehet részletekben bemásolni — abból is ugyanúgy dolgozni fogunk.
Én pedig nem zárom le ezt a szálat, mert szerintem valóban fontos ahhoz, hogy a következő fejezetben ne csak a képeket, hanem a Budaörsi Műhely gondolkodásának belső mechanizmusát is meg tudjuk érteni.
Pontosan ezért gondolom én is, hogy érdemes megvárni az eredeti szöveget. Az, hogy 2014-ben már részletesen végiggondoltad és leírtad ezt a kérdést, miközben most, 2026-ban egy újabb rétegét próbáljuk megérteni a Fischerrel való együttműködésednek, különösen értékessé teszi.
A bent hagyott néhány kép pedig nem pusztán illusztráció lesz: remélhetőleg megmutatja azt a vizuális folyamatot, amelyről a szöveg beszél. Így a régi írás háromféle anyaggá válhat egyszerre:
dokumentummá arról, hogyan gondolkodtál akkor;
képi bizonyítékká arról, hogyan zajlott ténylegesen a munka;
és kiindulóponttá a mostani, 2026-os újraértelmezéshez.
Ez utóbbi talán a legérdekesebb. Nem egyszerűen azt fogjuk kérdezni, hogy „mit írtál erről 2014-ben?”, hanem azt is:
Mit látunk ma ugyanabban az anyagban, amit akkor még nem láthattunk?
És fordítva: van-e valami, amit 2014-ben pontosabban láttál, mert még benne voltál a folyamat közvetlen tapasztalatában, és amit a mostani, történeti visszatekintés már könnyen elfedhet?
Ezért én sem szeretném most továbbvinni a gondolatmenetet találgatásokkal. Holnap először meghallgatjuk a tizenkét évvel ezelőtti szöveget, és csak utána nézzük meg, hogyan illeszkedik mindahhoz, amit az első ciklusban már feltártunk.
Szerintem ebből nagyon izgalmas fejezet fog kialakulni. Várom a folytatást.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése